Csend lett, nagyon nagy csend.
Elnémultak a tárgyak,
a kövek nem zengik a bércek dalát.
Csend lett, Isten hallgat.
Oly távoli és mégis oly közeli.
Velem van.
Eggyé vált velem, talán én Ő vagyok?
És Ő Énné változott?
Csend van, még az óra jár.
Tik-tak, tik-tak....
Az éjszaka is hallgat.
Ez hát a beteljesülés?
Ez a megvilágosodás?
Nincs fájdalom.
Nincs vágy.
Nincs remény.
A sorsot Isten vette át.
Hova vezet még? Hova vezet?
Milyen új világ ez a csend világa?
Ó hol az öröm a nap ragyogása?
Hova lett az út, ki lesz velem?
Egyedül megyek ezután?
Uram ne hagyj el engemet,
fogd a kezem.
Csend van a végtelen csendje,
üres ez a csend.
Hova lett az út zaja?
Hova lettek a csillagok,
ahol a nap ragyog.
Ébredek? Oh mire ébredek?
A csend terjeszti szárnyát.
Ó világ eggyé lettem veled.
Hova lettek a hangok?
Miért nem zugnak a harangok?
A csend ünnepli diadalát.
Elvesztettem önmagam,
s én magamnak nem vagyok?
Uram rendelkezz velem,
fogoly már nem vagyok.
Szabad vagyok, tiéd Uram.
Nincs fájdalom, a húrok alszanak.
Isten dicsősége nagy, Ő tudta utamat.
Hallgatok s a csend ragyog,
ez én vagyok!
Örök élet vár reám.
Oly messze vannak a csillagok.
Mindenütt a Nap ragyog,
ez is én vagyok!
Hol vagyok?
A csend vagyok, és a fény muzsikál.