A honlapon sütiket (cookie-kat) használunk, hogy a biztonságos böngészés mellett, a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. 

Az utolsó lépések

Írta: Ursinyi Julianna Ágnes

 

Nem vezetnek már a nagy célok. Igaz, soha nem is tudtam további utamat. A hit vezetett tovább, hogy el tudjam érni azt a parányi pontot, ahol a fájdalom megszületett, azt a pici hasadékot, ahova még betörtem, hogy felfedjem minden emberben a magot, ahová Isten elrejtette magát. Áttörtem a világok hasadékain Istent keresve, és behatoltam, nem törődve azzal sem, hogy elégek attól, amit ott találok, de mindig csak egy újabb világ várt, és végül Isten magába ölelt, ahogy a reggeli fény átöleli a világot. Így váltam eggyé a Mindenséggel, hogy én is ott legyek minden hajszálrepedésnél, ahol fájdalom születik, ahol a sebet begyógyíthatom, hogy teljes fényével tudjon ragyogni mindenki, minden ember, és adja tovább a fényt, a gyógyító erőt.


Hogy célomat elérjem, a szeretetet vezetett, mert tisztelem az embert. Az életet, a világot, a Létet, és azt szeretném, hogy vegyél részt te is ebben. Gyere velem ezen az Úton, nehogy lemaradj! Az út már elő van készítve. Mindent megtettem, amit megtehettem, amit tudtam, adtam, amit kaptam, adtam. Minden tőlem telhetőt átnyújtottam. Magamnak semmit sem hagytam, sem emléket, sem örömöt, mindent odaadtam a világnak. Így élek életem végéig, mert Istent is odaadtam, őt sem tartottam meg magamnak. Így hozzatok ítéletet felettem. Ha majd elmegyek, nem viszek semmit sem magammal, itt hagyok mindent nektek.


Ti gondolkodjatok el azon, hogy kell-e nektek az én örökségem. A kapukat nyitva hagytam, hogy ti is így jöjjetek mögöttem. Így majd nem vádolhattok, hogy megőriztem magamnak bármit is, mert ti sem hoztok el majd semmit, adni fogtok, mint ahogyan én adtam, hogy a világ őrizze a sok ajándékot. Ahová megyek, ott őrzök meg majd mindent magamnak, mert az maga lesz az Öröklét. Itt nem változtat semmit a lényegen.