Uram! Add meg nékem azt a kegyet, hogy rád nézhessek,
hogy érezzelek, hogy veled időt töltsek.
Mesélj nékem, milyen terved volt velem?
Kerestelek napkeltében, délben a hegyen égő kemencében.

A pirosra sütött kenyérben.
A füzfán daloló béka dalában.
A rekettyésben, a pillangó szárnya mintájában, színpompájában.
A mező zöldjében.
Kerestelek a felhők vonulásában.
Az esőben, a szélben, az égben, a tündér mesében.
Csobogó, csacsogó patak dalában.
A tenger zúgásában.
A széllel szemben szálló madár küzdelmében.
Uram! Nem leltelek seholsem.
Hallgattam a madár dalát, nékem izensz –e?
Kerestelek a szellő játékában, mely hajam simogatta, anyámat pótolva.
A kertben, a virágok között, hátha ott lelek rád a sziromba bújva.
Könnyemet hullajtva vártam az alkonyt,
hogy el jössz-e hozzám, mint
lányhoz a kedves boldogságra várva.
Ölelő karokba bujva, álomba ringatva.
Az éjszaka csendjében fényességgel, csendben osonva.
Fáj a lelkem, érted égő vággyal.
Te jössz felém Uram, mikor a hajnal pirkad.
Túléltem a sötétség félelmét, melyben ezer kar nyúl felém,
hogy le húzzon a mélybe, a tudatlan létbe.
Harcolok rám átkot szóró agyakkal, mely nem tűnik el a térben nyomtalan.
Számontartja az, idő kereke.
Ébresszél engem létedre Uram,
hogy létem általad létezik s a mélységből felemelkedik.
Ments meg a sötétség rabságától.
Ébreszd fel szívem, lelkem az örömre, hogy sohasem hagytál el.
Mindig itt voltál velem, Uram!
Tudasd velem, hogy létem nem múlik el nélküled.
Tudasd velem, hogy mit tegyek meg idelent.
Uram, hol keresselek ha mindenütt ott vagy nekem?