Isten elküldte angyalát,
Súgja meg nekem, mit tegyek. játszottam a széllel,

Tündérmeséket meséltem.
Virág illatát csodáltam,
Lépegettem, és táncoltam
Ebben a világban.
Hittem benne, hogy szólít majd még,
Ad még szót, és erőt, hogy boldog légy.
Megadta, mint madárnak a dalt,
Így adtam én tudtára a világnak,
Hogy eljön majd a nap, ki hitt benne,
S örökké vele tart
Nem omlik le födém feje fölül,
Ha Istene lesz ott legfelül.
Alul angyalai őrködnek,
Igy nem kellesz már az ördögnek.
Hívjad csak, szólj, s hallod,
Az égi muzsika neked szól.
Álmodban is hallgasd,
Mily szívhez szóló dallam.
Repülj, lélek, szállj fel az égi sereggel,
Így én szólítom őt, Áldj meg Uram engem,
S kik érted élnek, s szenvednek.
Adj fényt az éhezőknek, s szeretetet,
Hogy feledjék a könnyet, mely patakokban folyik idelent.
Titokban szólíts, de én kiáltom a világnak,
Hogy létezel, s egy vagyok teveled.
Nem hiába volt szenvedésem a végső órán,
Úgyis te jössz el értem.
Imát rebegek a szenvedőkért, s nyújtod kezed,
S magamhoz veszem, mint áldozó az ostyát,
Így leszünk az örök világosság fényében veled.
Szólíts újra, Uram, engem, halljam szavad,
Mit mondjak a sírra borulóknak?
A világ fölé áradjak, oltalmat nyújtsak Aprónak, és nagynak.
Fájdalmát csillapítsam a gyásznak.
Fekete világ ez, küldd fényedet,
Oly sok a szenvedő idelent.
S szenteltessék meg a te neved!
Adj még egy percet a világnak,
Ki félt, feledje azt.
S emelt fővel álljon eléd, hogy megbánta minden bűnét,
Hisz te oltottad fel azt.
Szólj még, Uram, hozzám,
Hogy tollam írja azt az áldott szót,
Mely megváltás lesz a bűnre mindörökre.
Szólj, Uram, hozzám, feléd tartom orcám,
Szemem lehunyom, s így hallgatom szavad,
Még akkor is, ha koporsó zárja le testem,
Melyben hallgattalak, s a föld fogadja be örökre.
Én itt lebegek a Világ felett,
Segítem hozzád a gyermekeidet a fénybe.
Adj még időt a világnak, hogy felébredjen,
S mindenki hallja szavad,
Így vigasztald fiaidat, s lányaidat
Hogy boldog legyen idelent állat s ember.